Táborba készült egy osztály. A táborba érkezés előtt 4 nappal megbeszélték a dolgokat, ugye az alapvetőket, hogy mit kell vinni, szabályok, a programok, és még hasonló dolgokat. 4 nappal később megérkeztek a táborba. Gyorsan beesteledett, mert a készülődésekkel elment az idő. Még az esti program is megvolt. És utána eljött a lefekvés ideje. Persze senki nem aludt. Az egyik szobában beszélgettek a másikban cigiztek....ilyenek. De csak egy szobában idéztek szellemet. Körbe ültek egy lámpát megfogták egymás kezét és hívtak egy szellemet. Nevet nem mondtak csak azt, hogy megidéznek egy szellemet az alvilágból. A lámpa mozogni kezdett nagyon erősen. De senki nem vette igazán komolyan. Mire az egyik lány megszólalt:

Ha itt vagy akkor világítson egy zöld kereszt a falon. A zöld kereszt megjelent. Mindenki sikítozni kezdett ki akartak rohanni a szobából, de nem lehetett mert az ajtó zárva volt. A sikításukra pedig senki nem figyelt oda. Pedig akkor még csak fél tizenegy lehetett. Nagyon féltek. Egész éjjel senki nem szólalt meg, mindenki a keresztet bámulta  a falon. Reggel amikor végra kimehettek a szobából átrohantak az osztály főnökhöz, hogy nem hallotta, hogy sikítoztak. Az osztály főnök azt mondta ( és a fiúk is később ), hogy ő semmit nem hallott pedig negyed kettőig kint ült....